Szennyai Tibornak hívnak, 1982- ben születtem, és a pszichológiára, mint hivatásra tekintek. Számomra ez azt jelenti, hogy szívem-lelkem benne van, hogy erre születtem, és ha mást csinálnék lenne bennem egy űr, egy hiányérzet, amit semmi más nem tudna betölteni. Ebből kifolyólag hálás vagyok az életnek és nem utolsó sorban magamnak, hogy az a munkám, ami teljessé tesz. Az út, ami ide vezetett viszont hosszú volt és viszontagságos, de azt gondolom, hogy pont ezek a viszontagságok kellettek ahhoz, hogy magabiztos legyek abban, amit csinálok. Hogy meglegyen a személyes tapasztalás, hogy a tanácsom ne egy tankönyvből előhúzott információn alapuljon, hanem valódi megéléseken, és tudatos, következetes belső megdolgozottságon. Ebben hiszek, ezt élem, és ezt tanítom. Bármit is hoz az élet, bármilyen nehézséggel, tanítással kell is szembenéznem, tudom, hogy mindig itt vagyok magamnak, hogy mindig számíthatok magamra, és hogy bármikor hozzáférhetek ahhoz az erőhöz, ami bennem van.
Megtanultam, és folyamatosan tanulom, hogy az élet valójában azért van, hogy támogasson bennünket, és hogy megtanuljunk szabadon, önmagunkban kiteljesedve élni.

Már kora ifjú koromban el kezdett érdekelni a filozófia, aztán figyelmem egyre inkább a pszichológia és a tudat tanulmányozása felé fordult. Elvégeztem a pszichológia egyetemet és különböző módszerspecifikus képzéseket, tanultam hipnózist Dr. Daubner Bélától, aki élő példája a kelet és nyugat integrációjának. Tanultam családállítást Kövesdi Krisztitől, akinek életem végéig hálás leszek. Utam elején Escher Andrea volt segítségemre, sokat köszönhetek neki. Tanultam mindfulnesst és különböző meditációs technikákat, illetve főiskolai tanulmányaim vallástörténetből és filozófiából jelenleg is folynak.
A keleti és nyugati tanítások integrációjában hiszek, a meditáció, a jóga és egyéb spirituális technikák ugyanúgy az életem részét képezik, mint a nyugati pszichológiai eszközök, a hipnózis (KIP, NLP, Ego State Therapy), a pszichodráma vagy a családállítás stb.

Akik a legnagyobb hatással voltak rám: Dr. David R. Hawkins, C. G. Jung, Richard Rohr, Ken Wilber, Tenzin Wangyan Rinpocse, A csodák tanítása és még sokan mások, de ők a legjelentősebbek számomra.

Apámtól megtanultam, hogy ha helyzet van, akkor helyzet van, meg kell oldani, és azt is megtanultam tőle, hogy ne féljek váltani. Anyámtól igazságszeretetet, őszinteséget és kitartást tanultam. Ketten pedig biztos hátteret adtak, aminek talaján azzá válhattam, akivé válni akartam. Nővéremmel mindig itt vagyunk egymásnak, még akkor is, amikor nem. Ha rágondolok, tudom, hogy nem vagyok egyedül, hogy vannak olyanok, mint én, akiknek a gyógyulás és gyógyítás a legfontosabb. Anna mellett pedig megtanultam mit jelent férfinak lenni, amiért örök életemre hálás leszek.

“Az, hogy teljes legyek, fontosabb annál, mint hogy jól legyek.”

— C. G. Jung